2017. január 21., szombat

Influenza, NagyÁgika és a szmogriadó

Hah!

Múlt héten az EGÉSZ CSALÁD itthon volt, azáám!! Még a Kályhás is beteg lett. Úgy kezdődött, hogy a szombati szánkózásról hazafele a naaagy Fx bejelentettehogy fáj a szeme, feje, torka..Hmmmm, az király, egy órával később faszán belázasodott. Hétfőn még csak vele mentem dokihoz, kedden már mindenki gyanús volt, szerdán le is robbantunk aztán családilag. Persze attól eltekintve, hogy voltak gázos pillanatok, amikor pl. én is nagyon rosszul érzetem magam, azért jó volt kicsit többet együtt lenni:) Influenza, köszönjük neked:)

A NagyÁgika-sztori meg még múlt héten kezdődött, amikoris a Buzsika elkezdte teljes bizonyossággal állítani, hogy ő a NagyÁgikánál alszik pénteken. Minthogy a Buzselláré 5 éves, és még sosem aludt a Nagyin és a Szomszédékon kívül másnál, így némi tamáskodással fogadtuk e közlést. És kíváncsi voltam, hogy mi sül ki belőle, mert nem is találkoztam még a NagyÁgika anyukájával, nemhogy az ottalvást nem beszéltük meg:)

Aztán egyszercsak elkapott egy szimpi anyuka az oviban, hogy ő a -nemtaláljátokki - NagyÁgika anyukája, és - szintén váratlanul - szétmegy a feje a mantrától otthon, hogy - ííígy Fruzsina, úúúgy Fruzsina - mi lenne, ha számot cserélnénk, és lenne valami ebből a gyengéden erőszakolt találkozásból...

Mostan vasárnap van, a beteges hét után, a fijuk alszanak, az összes kutyameg macska bent van, a Buzsika egyfolytában a félkettőről értekezik (akkor indulunk buliba a NagyÁgikához!).

Megeszem ezt a Nőt azonnal, olyan dumát nyomat itt nekem:)

És a fentiek mellett még soksok sztorik vannak, most nem megyek bele, hogy milyenek (majd kifejtem azokat is, hajaaaaj), de!
A SZMOGriadó, az foglalkoztat engemet! Mertugyanis Budapesten hétfő hajnaltól az lesz, állítólag. És egész jövő héten...

Mostakkor busszal-villamossal megyünk majd suliba, és ez...ez...izgalmas lesz:) Azzal kezdtem ezt a vasárnap reggelt, hogy megvizsgáltam a forgalmimat, és persze azt találtam, hogy nem mehetünk autóval . Nnna klafa, és juhuu és juhéééé.

2017. január 3., kedd

xbox kari 2016

Imádok slágvortokban beszámolni - most is ezt teszem. Ha elkezdek szöveget írni, akkor ugyanis rendre rémesen elkanyarodok az eredeti témámtól, ezért.

Karácsonyra felkészülés - semmi, ill. semmi sem időben, minden utolsó pillanatban.
Pl. a könyveket konkrétan mindet 20 perc alatt vettem meg meló közben, ebédidőben - és ahhoz képest egész jól sikerült:)))
Ajándékok - tökmindegy (volt mindenféle ötlet, DE a lényeg az xboxocska), a lényeg az xboxocska, és slussz.

Az xbox-projekt

  • konkrétan a kigondolástól a megvalósításig egy fene nagy vesszőfutás volt
  • erős tekintettel a tényre, hogy digitális analfabéták vagyunk a Kristóffal
  • kérdezni is nehéz volt a témában
  • nemhogy dönteni ugye
  • végül valaki kedves segített
  • így dönteni tudtunk
  • és jött a megvalósítás!
  • az pedig úgy ment (simán semmiképp!)
  • hogy mikor az Erzsébetek bábszínházba mentek dec.18-án (mert azt kapták a család Erzsébetei tőlünk Erzsébet-napra, hogy elvihették a kicsike Erzsébetet és a kicsike Lőrincet a Nyúl Péterre!), akkor elmentem Pállal az oldalamon a Bábszínház mögötti konzolboltba xboxot venni.
  • úgy képzeltem, hogy megvesszük
  • és utána amíg a Buzsáré és az idősb Erzsébetek bábszínházaznak
  • addig mi várost nézünk a Palival
  • de!
  • analfabétaként (digit) az nem tűnt fel, hogy
    • egy xbox nem 100as papírzsepi
    • nem lehet vele lófrálni
    • nehéz
    • kurvanagy betűkkel hivalkodik rajta a tartalom
    • és amúgy is kurvanagy.
Az első perctől (elindulás Kesziről a bábszínházba) az utolsóig izgultam, hogy:
  • legyen nyitva a bolt
  • elfogadjanak kártyát
  • ne legyen napi limit a kártyás vásárlásokon
  • nehogy elvegye vki az utcán
  • nehogy elvigye és sohavisszaneadja a bábszínházas kasszás néni
  • nehogy otthagyjam a KFC-ben bábszínház után
  • nehogy valaki kikapja a kezemből a villamoson
  • nehogy ottfelejtsem a buszon
  • nehogy leessen...
Rettenet. Kifejezetten jó volt vele hazaérkezni.

Karácsonykor minden az xboxon keresztül definiálódott - jól láthatóan - a gyerekek részéről, azaz:

Vacsi=még xbox előtt;
Jézuska megjön=mindjárt xbox!

Hát így.

24-én este jó hangulatban 3 órát töltöttünk a beüzemeléssel, a digit analfab-ra való tekintettel nem kisimult arccal, hanem aggodalmasan.

29-re szereztem valakit végül, aki rendbe tette a dolgokat mind a készülék, mind a fejek (gondolatok az xboxról) vonatkozásában:)
Most már oké.

Ez volt tehát az xbox karácsony:))) Huhh!

2016. december 2., péntek

Ez a soksok longtime no see-bejegyzés az agyamra megy:( Nem így a szobafestés árak!

Nem is folytatom a sort még eggyel:)
Kell a francnak, láthatóan kimaradt mintegy 2 év, a hülye is észreveszi, nem igaz?
Mert mindenféle soksok dolog történt velünk/velem. Visszamentem dolgozni, aztán mégse, megtaláltam a helyem utána (remélem, kopppkoppppkopppp), sulit váltottunk, miegymás. Majd elmesélem, ha eszembe jut.

Most éppen írok. Mert új szakmai életem éppen a tartalomgyártásé. Egy cégnél dolgozom, ami a JóSzaki. Nem részletezném a témát, már megtettem itt és itt is, meg itt és itt is van róla szó... szóval rengeteg helyen, ennyi elég is az ömlengésből a világ legfaszább munkahelyéről, nem?

Új helyemen van egy arc, hát gyerekek! A mindene a számok! De annyira, hogy simán másra is átragasztja az érzést. A tartalomgyártással kapcsolatban is átragasztotta, amikor bemutatta a minap, hogy mekkora király eredményeket lehet majd elérni ezen a területen, ha nekifekszünk úgy igazán. Bemutatta számokkal, SZÁMOKKAL, és azóta újabb és újabb cikkötletekkel kelek és fekszem. Ennyire motiválóak a számok, na tessék!
(Ha ezt Öcsi néni, egykori matektanárom meghallja!)

Szóval most írok, és még a blogomat is feltámasztom, úgy éljek:) Már van is egy történet a suliváltásról, az lesz a következő, be aware!

De addig is gyönyörködjetek a szobafestés árakban! (Ezt nem hagyhattam ki, munkahelyi kényszer, ez az a keresőkifejezés, amire febr. végére első oldalra kell kerüljünk a Google-ban...a cél megvan, az eszköz pedddiiiiig a tartalomgyártás!)

2014. április 15., kedd

Gondolatok munkahelyen, férjre várva:))))

Itt egy kis életkép, ezekben a percekben az jár a fejemben, hogy ma még:

-elviszem a Kályhást a kocsijáért Solymárra
-elmegyek egy gyerekért oviba, a jelen lévő székely bácsival leméretem, erős ellenkezése mellett (a fiú fog ellenkezni, nem a bácsi) - mert hímzett üngöt, sujtásos fekete mellényt és fekete bricseszt varratok a két haramiának
-áthaladok a közeli focipályára a másik fiúért
-vissza a bácsihoz
-mérés
-el a helyi Bölcsibe Ms Metálcukiért
-3 gyermekemmel megszállom vagy az Aldit, vagy a Tescot, irtózatos ramazuri (leginkább thx to Ms Metálcuki) árán veszek ezt-azt
-hazamegyek az erdő szélére
-tanulok Gy1-gyel
-hallgatom, ahogy Gy2 dörmög össze-vissza, harcos témákban
-hallgatom, ahogy Gy3 csicsereg, virágokról, meg hogy szeretné ismét megnézni a Macskarisztokratákat
-hallgatom, ahogy a Kályhás kiértékeli az ukrán valamint természetesen a hazai eseményeket
-hallgatom, ahogy Zserbó, Pé Pé nálunk vendégeskedő ebe osztja a hazai kutyaállományt
-hallgatom a fák lehulló levelének lágy neszét.....

...ilyenek a napok, sűrűk, és eseménydúsak. Sztem az eseménydús-ság a gyerekek számával egyenes arányban nő, durván:) 3 gyereknél már minden nap egy regény.

2014. február 25., kedd

Megőrülök asszem..

...annyira nincs időm. Pedig vastagon történik velünk az élet! Minden napra jut vmi esemény, ahogy eddig is, hol ilyen, hol olyan.

Most pl. síszünet van, a naaagy Fx a Czukor család vendégszeretetét élvezi, én meg "dolgozom". Azért csak idézőjelben, mert - nyilván - semmi kedvem semmihez, és ennek megfelelően össze vissza netezgetek, ahelyett, hogy a to do-listámat morzsolgatnám, basszuskulcs.

A Nagyonkedves-nőrokon már megint elutazott, ezt ő mindig irtózatosan rosszkor teszi, de ez csak azt jelenti, hogy akármikor megy el - nagyon hiányzik:)))

Jön nemsokára a Majdnem-mamám, a barnahajú szőkeasszony, és ha minden igaz, akkor a CM budakeszi úti pecójában lakik majd---az jóó közel van. A "jön" az azt jelenti, hogy immáron, minthogy férjhez ment ER-hez, aki bostoni lakos, és minthogy ennek megfelelően együtt laknak a kies tundrákon Bostonban, és már zöld kártyája is van nek - így csak rém kevés időt tölt Magyarországon, sajnos:(

De most JÖÖÖÖN! Nagyon várom.

A Kályhás tele van munkával, sőt, én is tele vagyok munkával, és most egy rövid időre belekóstolhatok abba, hogy milyen is 3 gyerek mellett ennyire elfoglaltnak lenni. (Itt jegyezném meg, hogy teszt-üzemmódban van a "mit-lehet-a-férjre-bízni?" projektem is, és hát a legutóbb pl. rábíztam egy vidéki útról hazafele, hogy a 2 fiút hozza el, kit innen, kit onnan - és mi lett? Elment a Pálért, nagy büszkén este f6kor felhívott, hogy megvan a Pál - mire én: és a FX, ő is megvan - -úúúúbzmg, elfelejtettem - el iskolába, őrült rohangálás--gyerek sehol--de akkor már senki sehol - erre egyszercsak Peti a biciliboltból telefonált, hogy az ügyes talpraesett gyerekünk, még mielőtt rázárták volna a suli kapuit összepakolt, és lebattyogott hozzá. ÁÁÁÁÁ)

Hétfőkedden helyben dolgozom a kis projektemen
szerdán (néha) összerázom a családi fészket a diribdarabokra hullásból
csütpénteken meg vidékre járok más projekteket nézegetni.

Nem vagyok elengedhető még egyedül
-szerintem sem! ebben egyet kell értsek -
ezért vagy a férjem vezet, vagy mostan a Pappppista
aztán meg nem tudom.

Meg hír még, hogy szigeteljük a házat
már fenn van a polisztirol
és az van, hogy annyira meleg van bent most már, hogy érdekes fejtörős beszélgetések előzik meg a begyújtásokat, majd hatalmas szellőztetések következnek később - azaz egyik pillanatról a másikra már nem az a probléma, hogy reggelre 16-17 fokra hűl le a ház, hanem 23-ra sem!
Dulva.





2014. január 29., szerda

Ez meg milyen máááár...

....hogy ennyire régóta nem írta, tiszta ciki.

Most per pillanat nem is tudok hosszasan belefeledkezni a dologba, mert lassan mennem kelle az új munkám miatti képzésre, de hamarosan megint írok.

Csak sláágvortokban (azt szeretem!):

- a Buzsi a legeslegrosszabb, legelkényeztetettebb, leghisztisebb nőszemély, vagy inkább gyerekszemély a környéken
- ugyanakkor nyilván ehhez mérten cuki is eléggé:))))
- a Félixet lassan el kell majd vinni nevtanba a matek miatt, mert részképességzavart sejtenek nála:(
- a Fx utálja az iskolát, és a legutóbb egy háborús jelenetet rajzolt, amin gyerekek kiáltják az iskolaablakból, hogy "szabadítsátok fel a gyerekeket!"...
- Pálról kimondták, hogy rendben van, de én ezért nem kis mértékben a fannntasztikus óvónéniket terhelem hálával:))))
- fenn lakni rettentő király továbbra is - elkezdtük a házat szigetelni, és bízunk abban, hogy majd valahogyan csak sikerül megvenni:)
- új munkám van, vezetnem kellene vidéki városokban, de a hó miatt, meg a rutinom hiánya miatt a férjem nem enged egyedül;
- uhhh ennyi, most mennem kell, de még a héten teszek fel képes beszámolót.





2013. október 25., péntek

Long time, no see

Na mostaztán tényleg állati régóta nem írtam... nem is értem, hiszen szenvedélyem a kommunikáció..tény, hogy mostanában nagyon kevés időm van a saját kedvteléseimmel foglalkozni.
A gyerekek 2,4,8 évesek, mind3 máshova jár, helyileg is. Én gyakorlatilag a család logisztikai igazgatója vagyok, amennyiben innen a hegy tetejéről még jobban átgondolásra szorul a mozdulás bárhova, juhé:)

Fx másodikos idén, és Éva néni szerint kezd magára találni. Tényleg javul a helyzet, de azért konstans olyan vele tanulni, mintha nagylyukú reszelőn reszelné az ember az agyát. Szóval sok türelmet igényel, amiből nekem olykor igen kevés van:)

Pálunk középsős, a Halacska Csoportban, állatira élvezi, mert tényleg nagyon jó (!), ma pl., amikor fostos és hányós lévén, meg nyűgös, szóval kérdeztem ráutalólag reggel, hogy akar-e menni (arra számítottamhogy 'áá, akkor itthon maradok, anya, ha már így kérdezed...'), azt felelte, hogy 'mindenképpen'. Meg kellett vesztegetnem! (khm mekdonalccal) Az milyen!

Fruzsina angyali, hihhhetetlen aranyos, sugárzó, mint egy kis napocska, és elbűvölő, meg minden. Folyton énekelget, köszönget és napsugaraskodik, elképesztő arc:)))Imádja mindenki. Bölcsis, Kati néni a nénije, aki a Palinak volt, és imádják egymást--Kati néni irtó jó hajakat csinál a Buzsinak, napmint nap:) Minden nap ezt halljuk a 'mi volt ma?' kérdésre: minden rendben volt. Ilyen gyerekem még nem volt. Az is elhangzott már, hogy csak egy glória kellene a feje fölé, ami azért is helytálló, mert külsejét tekintve is leginkább egy pufók kisangyalra emlékeztet a hölgy.

Amúgy rettentően élvezzük a hegyet, baromi király itt lakni. És most Henike kedvéért, akinek utólag is boldog szülinapot kíván a Felsmann2 Klán, íme pár kép a Házról:)

 Palika a konyhaablakból
 Dettó
 És póz!
 Szülői háló, a Tabuszoba
 Bejárat belülről
 A Kályha Sparhelttel, háttérben a félelmetes lépcső (mi már megszoktuk).
 Konyha
 A Kredencünk
 A Kamránk, a Kályhás büszkesége
 A nappali, kinyitott kanapéval, amin mindenki elfér.
 Az én büszkeségem, az új szárítógép.
 Fürdőő
 Feljáró a gyerekekhez
 Feljáró, fent gyerekművek lógnak
 Gyereknappali az új ablakkal, ami rögtön a betételkor eltört, most átmenetileg így fest:)
 Fiúszoba bejárata, rajta természetesen a 'Tilos belépni' felirattal.
 Fiúágy
 Tanulósarok
 Játékos
 Reklám (kép előre a teraszról)
 Kutyalakótelep
 Pál a teraszról fényképezve
 Hátsó kert
 Kályhásbirodalom
 Teraszról lépcső a 3., raktárszintre.